Idén első alkalommal rendezett a Szepsi Városi Művelődési Központ amatőr főzőversenyt, mely a bab és a borsó feldolgozásához kapcsolódott, ez volt a paszulyfesztivál. A csapat is megmérettette magát, ami a csapatparancsnok ötleteként született, és nagyon jó lépésnek bizonyult. A tizenöt benevezett versenycsapat közül talán mi voltunk a második legnépesebb társaság. Csábított a fődíj, bár csak 2 személyre szól a wellness hétvége, de ilyen jellegű verseny még nem szerepelt a 20 éves csapat történetében. Készült erre az alkalomra kötény, díszes lett a standunk, de a számtalan tábor után jókedvűen állt neki ennek (akár csak tábori ebédnek is tekinthető) főzésnek is a csapat. A részleteket Szalontay Zita (néni) beszámolója árulja el.

Amikor 9:00–kor megérkeztem a helyszínre, tehát az amfiteátrum udvarára, szégyenpír öntött el, mert bizonyára késhettem, mivel a sátor már fel volt építve, asztalok, padok elhelyezve, tűzhely megrakva, és a bogrács már szinte kívánta a belevalót. Nem vagyok elfogult, de én úgy láttam, a mi sátrunk volt a legcsalogatóbb, a legszebb, és a mi tüzünk gyulladt ki leghamarabb. Nagyon jó hangulatban telt a munka. Káposztás paszulylevest készítettünk krumplilángossal. Mivel én a gyúródeszka mögött álltam (most bevallom, ott volt a legjobb, mert nem tűzött rám a kegyetlenül meleg napocska), és néhány órán keresztül ott segítettem a társaimat, ebből a szemszögből tudom leírni a történteket.

Egy igazán szorgalmas csapattal dolgoztam együtt. Mint mindig, Zsuzsa néni szeme és füle mindenhol ott volt, egyfolytában ide – oda futkosott, elintézett és megcsinált mindent, hihetetlenül fürgén és rettenetes, félelmetes szakértelemmel. Tikó uralta a bográcsot és a tüzet, persze segítettek neki a „nagyok“. Nagy munkát végeztek jobbomon Bea, Katka és Sanyi, akik a tűző napon órákig sütötték, forgatták, olajozták a lángosokat, és mosolyogva osztogatták is őket. A gyúródeszkánál a kisebbek Zotyi vezetésével váltakoztak. Zotyi profi módon nyújtja a krumplistésztát, de a végére már Ábel is belejött. Továbbá Erika, Eszter és Tomi forgolódott körülöttem. Nagy köszönetet érdemel Kovács Tomi, aki közben hűs vízzel permetezte a hátunkat, nyakunkat. Ennek köszönhetően is túléltük a tikkasztó meleget.

Nagyon hamar elérkezett a 13 óra, amikor megszületett a zsűri döntése. Hihetetlenül izgalmas
volt a kiértékelés, mivel az utolsó helytől olvasták, mutatták be a nyertes csapatokat. Amikor az
első három helyezett következett, már bíztam benne, mi leszünk a győztesek. Úgy is lett, ismét
bizonyítottunk. A zsűri nekünk ítélte a legtöbb pontot, és én biztos vagyok benne, hogy nem csak a finom étel miatt (én már csak a nagyon hamar kiürült bográcsra emlékszem), de a vidámságunkért, az előadott népdalért, szépen díszített sátrunkért, remek megjelenésünkért is. Nagy boldogan mentünk fel a színpadra, és nem is akartunk onnan lejönni, amíg nem engedélyeztek nekünk egy remek csatakiáltást. Otthon még késő estig élveztem a fiam boldog félóránként elmondott: „Anya, én nem hiszem el...tényleg megnyertük?“ kérdését. Nagyon jó volt ez a nap. Büszke vagyok arra, hogy ebben a csapatban lehetek krumplipucolós GH-s tag.