1880. szeptember 2-án született Szepsiben. Sárospatakon érettségizett 1899-ben, ugyanitt lelkészi oklevelet szerzett 1904-ben. Segédlelkész Tiszanánán (1903-1906.), rendes lelkész Nagyidán (1906-1908), Gagybátorban (1908-1950.). Meghalt 1966. február 11-én Sátoraljaújhelyen. Házasságot kötött Bévárdy Irénnel 1907-ben. Gyermekei: István(1909.), György (1911.), Ilona (1913.), Lenke (1926.).

(Szepsi, 1846. dec. 31. – Sárospatak, 1928. jan. 11.) ref. tanár. Szepsiben kezdett tanulni. Azután Sárospatakon folytatta iskoláit, 1867-ben végezvén a gimnáziumot, 1871-ben a teológiát. Ekkor ugyanott segédtanár, 1873-ban pedig – miután közben külföldön is járt – rendes tanár lett a gimnáziumban, míg 1877-ben a →teol. akadémia bibliai tanszékére lépett elő. A →tiszáninneni egyházkerület 1892-ben tanácsbíróvá, 1896-ben egyszersmind főjegyzővé, a →konventnek előbb pót-, 1896-tól ismételten rendes tagjává, a →budapesti második zsinatnak rendes tagjává választotta. 1917-ben nyugalomba lépett, de még 1925-ig működött helyettesként. – Mint a →Sárospataki Lapoknak 1882-től 1886-ig társ-, 1887-től 1896-ig felelős szerkesztője és a →Sárospataki Ref. Lapoknak 1905-től főszerkesztője.

(1921. okt. 3. Szepsi --- ) naiv festő. Jelenleg Szepsiben és Kisszebenben él, lézersugarat használ.

(1939. március 21. Szepsi --- ) református lelkész fia. Budapesten él. Világhírű képzőművész, aki alkotásai elkészítéséhez lézersugarat használ.

Szepsi szülötte, aki később Varsóban telepedett le, ahol a szülőföldjéről érkezett, felsőfokú intézményekben tanuló fiatalokat támogatta.

Heidelbergben tanult, ahol Szepsi Csombor Mártonnal is találkozott. 1609-től a debreceni főiskola lektora.

Szenczi Molnár Albert barátja volt. Tanulmányait Németországban végezte és baráti kapcsolatot tartott fenn az ottani német értelmiséggel.

Szepsi Csombor Márton rokona volt. Wittenbergben és Marburgban tanult. 1609-ben a sárospataki főiskola rektora, majd Gönc és Tarcal község prédikátora lett. Szenczi Molnár Albert barátja volt. 1634-ben halt meg.

(eredeti neve: Schäffer, 1894. 12. 2., Szepsi-1945, Budapest) Bécsben, Besztercebányán, Miskolcon tanult, majd újságíró lett Szatmár, Debrecen, Miskolc, Szeged, Kolozsvár, Budapest lapjainál. Többek között a Pesti Napló munkatársa volt.  1919 után bejárta Európát majd Iglón, Munkácson s végül Kassán a Kassai Újságnál dolgozott. 1934 és 1938 között a kassai magyar adását szerkeszti.

1814-ben született. Egressy Gábor színész testvére volt. 1832 és 1834 között Szepsiben tanított, majd Kassára ment a színtársulathoz. A Szózat zeneszerzője, a Klapka-induló zenéjét és szövegét, a Hunyadi László és Bánk bán operafeldolgozásának librettóját is ő írta Erkel Ferenc részére. Petőfi-verseket zenésített meg (A virágnak megtiltani nem lehet, Ereszkedik le a Felhő stb.). Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1851-ben halt meg Pesten.

Szintén Szepsi szülötte. Szolgabíró, majd alispán volt Abaúj megyében. 1622-ben Torna vármegye követe lett. 1670-ben részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben. Halálra ítélték, de az ítéletet várfogságra változtatták.

Az 1570-es években született Szepsiben. Először Sárospatakon tanult, majd fiatalon Bocskai István kancellárja lett Kassán. 1610-től Marburgban, Heidelbergben és Oxfordban tanult. Tanított Göncön, Sárospatakon, Kassán. Később pap lett Tokajban. Szenczi Molnár Albert baráti biztatására fordította le Jakab angol király művét Bazilikon doron címmel. Csombor Márton is neki köszönheti, hogy ajánlására utazásához támogatókat talált. Korotz a Nyáry család szolgálatában Nagykállóban halt meg 1630-ban.

 1576-ban született Szepsiben, iskoláit itt kezdte, majd Sárospatakon folytatta. 1606-tól Olaszliszkán, majd Kassán tanított, ahonnan Lorántffy Mihály ösztöndíjával Wittenbergbe ment 1608-ban, és a Németországban tanuló magyar diákok felügyelője lett egyben. Két év után hazatért, Erdőbényére ment tanítani, de 1612-ben Hanauba utazott tanulni. 1614-ben újra Erdőbényén találhatjuk, nemsokára Lorántffy Zsuzsanna szolgálatába állt. Megírta a magyarok krónikáját a mohácsi vésztől 1624-ig. Mint költő is jeleskedett, de a leghíresebb alkotása a tokaji aszú készítési módszerének kidolgozása volt, melynek idejét 1630 előttre tehetjük, mert abban az évben húsvéti úrasztali borként ajándékozta meg az aszúval Lorántffy Zsuzsannát.

(1595-1622) az első magyar nyelvű útleírás, az Europica varietas, szerzője; ebben a műben 1616 és 1619 között Lengyelország, Dánia, Hollandia, Anglia, Franciaország, Németország és Csehország területén tett utazásairól, megfigyeléseiről, tanulmányairól számol be.