Felvidéki nagybirtokos családból származott. Temetvényen, 1665. december 6-án született. A nagyszombati egyetemen tanult, majd Esterházy Pál nádor mellett kezdte katonai pályáját.

Előbb Ungvár megye főispánja, majd 1685-ben Vágsellye kapitánya lett. 1686-ban Szeged várának kapitánya volt és részt vett a Buda visszafoglalásáért vívott harcokban, ahol helytállásáért kiérdemelte az ezredesi rangot. 1687-ben aranysarkantyús vitéz, királyi tanácsos, Ung vármegye főispánja lett. 1696-től 1698-ig Felső-Magyarország főhadbiztosa volt. Ekkor lépett kapcsolatba és barátkozott össze Rákóczi Ferenccel. Mindketten rájöttek, hogy I. Lipót gazdaságpolitikája gyarmati sorsot szánt Magyarországnak, ezért nemesi összeesküvést szerveztek. Rákóczit elfogták és Bécsbe hurcolták. Bercsényinek sikerült Lengyelországba menekülnie, ahova Rákóczi, fogságából megszökve követte.
Nem volt más választásuk, mint a fegyveres felkelés, melynek kirobbantásához az Esze Tamás vezette küldöttség volt a szikra. Így az 1703 - 1711 évi szabadságharcban ő volt II. Rákóczi Ferenc vezérlő tábornoka. A szatmári békekötés után Lengyelországba menekült. Nem nyugodott bele, hogy hazája a Habsburgok kénye-kedvének volt kiszolgáltatva, ezért 1717-ben 20 ezres török csapat élén betört Magyarországra. A csata elvesztése után II. Rákóczi Ferenccel Törökországba menekült és Rodostóban élt haláláig, 1725. november 6-ig.

1906-ban Kassára hozták hamvait és a kassai Szt. Erzsébet dóm kriptájában helyezték el. Az eseményről videófelvétel készült, amely megtekinthető a Rodostói házban, Kassán.

Fia, Bercsényi László ugyancsak a törökországi bujdosók közé tartozott, ám nem várta tétlenül sem a kegyelmet, sem a megváltó halált. Fiatal kora ellenére kitűnő katona volt, aki felkínálta szolgálatait a francia királynak. Előbb huszárezredet szervezett, majd elnyerte a legnagyobb tiszti rangot - Franciaország marsallja lett.

A portré megfestésének körülményei
A cserkészotthonnal (Szepsi legrégebbi háza) egy nagyon szép patinás képrámát örököltünk. A kérdésre, mit volna méltó a rámában elhelyezni, a válasz nem volt kétséges: névadónk, Bercsényi Miklós portréját. Mivel a költségvetésünk nem számított ilyen kiadással, olyan valakivel kellett megfestetnünk, aki valamilyen módon kötődik a városhoz és hajlandóságot mutat erre a feladatra, kérésre. Így esett a választás Remák Jánosra, aki középiskolai tanulmányait a szepsi magyar gimnáziumban végezte. A festmény 1994. januárjában készült el, de sokáig Prágában vesztegelt, majd egy főiskolás diák révén jutott Kassára, ahonnan már gyerekjáték volt Szepsibe szállítani. 1994. február 15-től függ a falon.

csapatkrónika - 1994
Remák Béla