Megint eltelt egy év. Még ma is emlékszem a tavalyi adventi koszorúkra, amelyeket a cserkész gyermekeim készítettek a csapattal együtt. Tavaly tényleg elállt a lélegzetem, mert nagyon szépek voltak, és nagy örömet szereztek nekem és a nagymamájuknak.

Az idén elhatároztam, hogy nem leszek lusta, és én is részt veszek a november 26. akción. Nem bántam meg. Pontban 13:00-kor megérkeztünk, és már megütötte az orrunkat a príma fenyőillat. Egy pillanatig legeltettük a szemünket a díszeken, amik el voltak készítve, hogy majd rákerüljenek valamelyik koszorúra. Pár percen belül megtelt a Magyar Ház, és ahogy Zsuzsa néni mondta: "Sok jó ember, kis helyen is elfér!" Tényleg úgy volt, mert annak ellenére, hogy voltunk vagy harmincan, nagyon jól elfértünk és megvoltunk egymással. Külön öröm volt számomra visszalátni arcokat a kassai csapatból. Merem remélni, hogy ők is így voltak vele. Szerintem unatkozni senkinek nem volt ideje. Adventi, népi, karácsonyi kvízzel kezdődött a találkozás Bea és Ági jóvoltából. Nagyon színvonalas kérdésekkel, így hát tényleg nem nyerhetett mindenki, csak aki tudott, vagy jól tippelt. De végülis mindenki nyert, mert közben jót szórakoztunk, ismerkedtünk és utána megünnepeltük tudásunkat hihetetlenül finom tejszínhabos forró csokival, szaloncukorral és más egészségtelen nyalánksággal. Közben már kezdetét vette a munka. Ebben a percben én már se nem láttam, se nem hallottam mi van körülöttem, mert nagyon élveztem a koszorúk készítését, díszek pászítgatását, ragasztását. De szerintem mindenki ezt tette, mert mire körülnéztem, gyönyörű koszorúk sokasága vett körül. Utána egy nagyon hatásos mécses tartót készítettünk pohárból meg papírból. Aki nem volt ott, feltétlenül keresse meg a képtárban, vagy látogasson meg. :)

Végül gipszfigurákat (karácsonyi motívumokkal) festettünk kisecsettel, meg festékkel. Ebben olyannyira elmélyültem, hogy azon vettem észre magam, hogy az egyik cserkésztestvérem próbál engem odébb söpörni, mert végetért a találkozás. Szomorú, de ez van. Remélem, lesz jövőre is.

A koszorúkat elvittük a templomba megszentelni. Ha majd a koszorúnál imádkozunk családom körében, rátok is gondolunk majd, kassai és szepsi cserkésztestvérek.