Az 2010-es Jubileumi Nagytábor a magyar cserkészet 100 évét elevenítette fel. A KMCSSZ által ötévente megrendezett táborban, a fillmore-i Sík Sándor Cserkészparkban magyar cserkészek találkoztak a világ minden tájáról. Az SZMCS nyolctagú kontingensében Juhász Luci és Greczmajer Peti képviselte csapatunkat. Luci így számolt be az élményeiről:

Amerika, New York, Manhattan. Ki ne szeretne a világ e csücskére látogatni? Times Square, Szabadságszobor, Empire State Building. Akad olyan, aki ne szeretne legalább egy kis pillantást vetni rájuk?

Mi, Peti, Dani, Szabi, Jucu, Lilla, Dóri, Dandi és én biztosan. Elképesztő, hogy amiről nem oly' rég még csak terveket szövögettünk, valóra vált. Voltunk New York tetején, bejártuk a Wall Streetet, a Broadwayt, láttuk a „Reszkessetek betörők“ c. film galambos „nénijét“, fényképezkedtünk a bikával, hajókáztunk a Hudson vizén, ültünk a Central Park füvén, birkóztunk a hullámokkal, ettünk igazi amcsis hot-dogot, és résztvevői voltunk A tábornak, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Jubileumi Nagytáborának.

700 magyar cserkész gyűlt össze a világ minden pontjáról. 9 nap alatt barátságot kötöttünk venezuelai, argentin, kanadai, erdélyi, magyarországi, ausztráliai... cserkészekkel. Élmény volt látni különös szokásaikat és a sok különbséget az ő és a mi nagytáboraink között. Kellemes meglepetésként ért, hogy a jéghideg patakvíz helyett a hideg vizet messziről sem (forró vizet annál inkább) ismerő zuhanyzóban fürödtünk. Onnan kilépve pedig a golf kocsin érkező táborparancsnokkal rázhattunk kezet. Miután lepakoltuk dolgainkat, és kiteregettük törölközőinket, a sátrunkban világhálóra csatlakozva ecsetelhettük az otthoniaknak, hogy mennyire jól érezzük magunkat, míg a sípszó meg nem zavarta nyugalmunkat. Ekkor pedig „mosolygó“ arccal, izgatottan gyűltünk össze az étkezésre, ahol megtapasztalhattuk az amerikai konyha érdekes és „ínycsiklandozó“ ízvilágát. A sok különbség ellenére örömmel nyugtázta kicsi lelkünk, hogy az ég kék, a fű zöld, és kevésbé elégedett vigyorral vettük tudomásul a tényt, hogy a talaj hasonlóan nyomja a hátunkat alvás közben.

Kilenc napsütésben gazdag nap után pedig a szlovákiai magyar kontingens szó szerint nyakába vette a világot, ugyanis elérkezett az a délután, amikor a New York állambeli fillmore-i táborhelynek búcsút intve hazaindultunk. Elkezdődött hát a nagy út. Utaztunk bérelt, eredeti, igazi, sárga „school bus“-szal, tömegközlekedéssel, repülővel, vonattal. Összesen 7748 km megtétele után - ami 46 óra 20 percig tartott - világjáró utazásunk véget ért. Otthonunkba (Lévára, Udvardra, Szepsibe) érkezve nem maradt más hátra, mint feldolgozni azt a sok kalandot, élményt, amit átéltünk, és továbbadni az ott látottakat, tapasztaltakat.

Nem tudom, mikor találkozunk az új barátainkkal ismét, vagy látjuk-e még egymást. De azt tudom, hogy ennek a tábornak egyetlen pillanatát sem szeretném elfelejteni. Ezért nézem a képeinket hetekkel hazaérkezésünk után is újból és újból. Nem akarom elfelejteni a közös bolondozásainkat, a fotózásokat minden egyes sarkon, a juharszirupos „palacsinta“ és a mogyorókrémes kenyér ízét, azt az érzést, amikor rádöbbentem, mennyire klassz dolog, hogy a világban mindenütt vannak magyar cserkészek.

Szerettem ott lenni, és örülök, hogy veletek éltem át!