Dobogósként tértek haza cserkészeink Palástról az OAMB-ről. A XV.Országos akadályversenyen egy bronz, a XIII.Országos métabajnokságon pedig egy csillogó ezüst "érmet" szerzett csapatunk.
Bővebben Juhász Veronika számolt be a hétvége eseményeiről:
A KELET_BUSZ 2010. szeptember 17-én érkezett meg csupa cserkésszel a fedélzetén a szepsi buszmegállóra, hogy a lelkes szepsi cserkészeket elszállítsa Palástra, a XIII. Országos Métabajnokság és XV. Akadályverseny helyszínére. Miután megérkeztünk, lepakoltunk a helyi iskola tornatermében, majd mindenki elővette az estére hozott ennivalóját. Mások közben a métára gyakorolva ütöttek vagy fogtak, a szepsi többség ultimate-frizbizett Kassával, vagy csak simán ismerősöket keresgéltek. Mikor leszállt az este, és már mindenki megérkezett, lepakolt és evett, felmentünk a palásti kastélyba a megnyitóra. Volt skóttánc, mega-népijáték, szóval minden, ami kell.
Másnap reggel mindenki más időpontban kelt, ahogy azt már az akadályversenyen megszoktuk: minden őrs az indulásának időpontja szerint. Reggeltől esett az eső, így még délelőtt lefújták az akciót, és mindenkit visszahívtak a faluba száraz zoknit ölteni. Még délelőtt viszont folytathattuk is az állomások keresését, mivel az eső elállt, és ezért azok a faluban lettek szétrakva. Az akadályverseny egész késő délutánig tartott, amikorra mindenki kellemesen elfáradt, ugyanakkor mindenki lelkesen készült lélekben az esti ceremóniára, ahol kisorsolásra kerülnek a csoportok. Ez annyit jelent, hogy kisorsolják, ki melyik csapatokkal fog játszani a MÉTAKUPÁÉRT. A farkas nevű csoportba kerültünk Bőssel, Komárommal és Fülekkel. Izgatottan tértünk nyugovóra.
Szombaton reggel mindenki kicsit izgulva felvette a métadresszét, majd reggelizni mentünk. Utána az egész bagázs kiment a „stadionba“, ami egy mező kellős közepén lett kialakítva. A szepsiek közül kikerült két főbíró és egy segéd bíró is. Tehát a szurkoló táborunk erősen megfogyatkozott. De sebaj, mi álltunk elébe. A csoportmérkőzések során megvertük Komáromot és Füleket, Bőstől viszont egy rövid meccs után kikaptunk (én észre sem vettem, hogy most mi van?!). Na, mindegy, gondoltuk, így is továbbjutunk a csoportból, nincs semmi gond, egy vesztett meccs nem jelent semmit. Bejutottunk az elődöntőbe, majd a döntőbe, amit vajon kikkel játszhattunk? Hát persze hogy Bőssel. Ekkor már a kölök kategóriában eldőlt a Kölökkupa sorsa (Bős nyert kölökkategóriában), így az összes cserkész csakis a döntőt nézhette.
És elkezdődött. Szepsi fogott. Bős mind a 15 percet végigjátszotta, ráadásul csak a második felében sikerült kiejtenünk egy-pár játékost. Elkezdődött a meccs második része. Mi ütünk. Nem voltunk nyugodtak, de azért nem éreztünk veszve semmit. A döntő feszült pillanataiban két szurkoló tábor üvöltötte csapataik nevét, mi pedig próbáltunk koncentrálni. Csakhogy aztán kiestünk. Többen, mint kellett volna. A játékosok, akik játszottak rengeteget tettek a csapatért, kaptuk a pontokat. Majd vége volt. Eredményhirdetés. Bős nyert.
A magam részéről egyáltalán nem tartom katasztrófának a második helyet. Elvégre 8 év után egy második hely simán belefér. A csapatban voltak, akik el voltak keseredve, de szerintem azért olyat, mint amit SZEPSI csinált az elmúlt években, nem utánozható. Vagy csak nagyon nehezen.
A kupát pedig csak egy évre adtuk nekik, és lesz még sok-sok métabajnokság.
Szóval csak HAJRÁ SZEPSII, HAJRÁ SZEPSIIII, HAJRÁ SZEPSIIII ÉJÁÓÓÓÓÓÓÓÓ!
És nem mellesleg jegyzem meg, hogy 1. próbában a Puma őrsünk elhozta a 3. Helyezést. Gratula!