Nagyon egyedire sikerült az idei csapattábor. Egyrészt azért, mert a Kárpátaljaiak nem kaptak vízumot, ezért a csapat nem megszokott módon, egyedül táborozott. Azért is, mert olyan helyen voltunk, ahol házikó állt. És nem mintha még nem lettünk volna olyan helyen, ahol ház van, de ez a ház a szlovák cserkészeké volt, ahol szívesen láttak minket. Szerszámokkal, némi felszereléssel, áramfejlesztővel.
Mivel volt áramellátás az erdő közepén, ezt mindenképp ki kellett használnunk. Ezért is lett „gépesített” a keret, ezért is volt meg a lehetősége annak, hogy az SzMCs-ben első csapatként tábori netnaplót vezessünk. Ebben a naplóban az otthon maradt cserkészek, szülők tájékozódhattak a táborban történtekről.
Mivel a netnaplóban a tábor történéseket megörökítettük, ezért lett szokatlan módon a beszámoló egy „civil”, egy nem cserkész beszámolója, összefoglalója. Ő egy fiatal tanárember, aki a GH-ra jött lelkes segítségként, de a tábor ideje alatt folyamatosan és állandóan lett felkérve keretfőszereplőnek. A szöveget olvasva szembesülünk azzal, hogy egy „kívülálló” milyen számunkra természetes dolgokat állapít meg. Például, hogy az eső nem veszi el a cserkészek kedvét, vagy hogy népdalokat is éneklünk. Íme:
A Cserkészeket és magát a cserkészetet ismerem, a tevékenységükkel is egyetértek. Amikor Imiék megkérdezték, hogy elmennék-e segíteni a konyhára, bátran vállaltam, mert éreztem, hogy ebből a kalandból nem maradhatok ki.
A tábor kezdete kissé vizesre sikerült, de ez nem vette el a táborozók lelkesedését. Miközben mi a konyhán serénykedtük, addig a többiek felállították a sátrakat, berendezték a tábort. Következhetett az úgynevezett kerettörténet, ami számomra új volt. Különböző korokba repítette az időgép a résztvevőket, ahol helyt kellett állniuk különböző szituációkban. Sokszínű foglalkozások és feladatok közben megmutatkozott a résztvevők talpraesettsége, ügyessége és kreativitása. Készült bumeráng, ejtőernyő, piramis.
Többször vállaltam a főszerepet, amire nem számítottam, így meg kellett tornásztatnom agytekervényeimet, de gondolom az improvizálás viszonylag jól sikerült. Tetszett, hogy mindig le voltak foglalva a gyerekek, és nem volt idejük unatkozni. Látni lehetett, hogy minden apró részlete ki volt dolgozva a kerettörténetnek. Maga a helyszín szerintem nagyon jó volt, patakban fürdéssel együtt. Esténként a tábortűz körüli éneklés és játékok rendre jókedvet varázsoltak és népdalt is énekeltünk, de sok mókás éneket is tanultam.
A szurdokon átvezető túra vadregényes volt. Az emelkedők kissé nehezek voltak, de nem legyőzhetetlenek. Csillagos ég alatt még nem aludtam, úgyhogy ezzel az élménnyel is gazdagabb lettem. Megtanultam, mi az a kerettörténet, mi a dugózás, a lócafoci, a liufi - van, rohampálya, és a puding csata.
Továbbra is támogatom a cserkészetet, de most már személyes tapasztalataim alapján is, mert belső tartást ad az embernek, ami világukban egyre kevesebb emberre jellemző.
Jól éreztem magam. A program elkészítéséért köszönet a szervezőknek. Máskor is szívesen segítek bármiben, ha szükség lenne rá.
Vasko Gábor pedagógus
Köszönjük Gabi a segítséget, máskor is igényt tartunk rá.