2014. január 3-án, helyi idő szerint 17:00-kor találkoztunk - mi, a Barázdabilleget-projektre alkalmasnak vélt ügynökök - a Kakas parkolójában, persze inkognitóban. Járművünk a projekt helyszínére - Ájba szállított minket, ahol már vártak ránk az Édességbiztosítási Liga (ÉBL) titkos ügynökei.
Megkaptuk az azonosító kártyánkat, mellyel 72 órás belépést kaptunk az ÉBL áji főhadiszállására. Vacsora után ki lettünk okosítva kvíz formájában, mi másból, mint az édességekből. A jobbnál jobb játékokat követve jött a tábortűz majd utána elkészültünk az alváshoz. De ekkor váratlanul megszólalt az édességriasztó - megtalálta az egyik kakaóbabszállító-hajó elveszett rakományát... a közelben! Gyorsan akcióhoz illően felöltöztünk, felvette mindenki a napszemüvegét és zseblámpát vett magához. Indultunk is a focipályára, ahol vélhetően volt az elveszett kakaóbab rakomány. A riasztó nem tévedett. Rengeteg babot találtunk az ügynökökkel. A fárasztó esti bevetés után már tényleg nyugovóra tértünk, mert szükségünk volt az energiára a szombathoz.
A másnapot reggeli tornával majd reggelivel kezdtük. Ezután jött is az első bevetés. Három csapatnak kellett a falu három különböző területén megtalálnia 5-5 kakaóbabos borítékot, melyben egy rejtély volt. A rejtélyt közösen fejtettük meg a főhadiszálláson. A rejtélyben 5 ház, 5 különböző nemzetiségű lakójának kellett megtudnunk kedvenc italát, cigijét és házi állatát. Ezután egy kis terepgyakorlat következett a temető szomszédságában, számháború formájában. Eleinte Tibi-ügynök nagyon tarolt, de utána sikerült kifundálni ellene is egy kijátszhatatlan taktikát. A gyakorlat után megcsodáltuk az áji vízeséseket. Ilyen eseménydús délelőtt után nagyon jólesett a finom ebéd, amit titkos konyhaügynökeink - Zsuzsa néni és Zita néni készített el nekünk. A csendes pihenő után máris jött a délutáni bevetésünk. Csapatokba osztva kellett a falu lakóihoz becsengetnünk majd kérni a "Naponta iszom három pohár kakaót" mondatra egy rímelő mondatot. Jobbnál jobb mondatokat kaptunk, valaki "később magára húzza a takarót" vagy csak simán eszik hozzá egy kis "vakarót". Fő célunk ezzel a bevetéssel az volt, hogy közben megfigyeljük az emberek reakcióját kérésünkre és a gyanús alakokat házszámmal együtt lejegyzeteljük az aktánkba. Roli - jó helyiként még nevekkel is ellátta a jegyzeteinket. Miután visszaértünk a főhadiszállásra egy fantasztikus akadályverseny vette kezdetét jobbnál jobb feladatokkal. Ami nekem a legjobban tetszett, az a mandarinevő verseny volt. Később még játszottunk egy párat majd felkészültünk a tábortűzre, ahol döglött aktákat dolgoztunk fel, melyek fő tárgya az édesség volt. Valakik utána jártak, hogy miért nem azt mondjuk, hogy "kecskére bízni a puszedlit", volt aki Mátyás király kedvenc édességeivel foglalkozott, nekünk pedig a kőtorta eredetét kellett bemutatnunk. Tábortűz után újra nyugovóra tértünk.
Vasárnap reggeli után mindenki felöltözött alkalomhoz illően és elmentünk misére. Onnan visszatérve kitakarítottuk a főhadiszállást majd újra megérkezett a járművünk mely visszarepített minket Szepsibe.