Kinek ne mondanának valamit Barka és Lucska dombjai? Hát képzeljétek mi odamerészkedtünk, hogy a szomszédos Falucskán tanyázzunk. Az eső megkímélt minket, a sár nyomát sem láttuk, s annál inkább gyönyörködhettünk a tájban október első hétvégéjén.
Bár érkezésünkkor megtudtuk, hogy szálláshelyünknek már vannak lakói. Azt hittük, hogy Döbrögi uraság dolgozott ellenünk, ugyanis a hétvégén Ludas Matyi és Döbrögi harcának lehettünk szemtanúi. Ám kiderült, hogy a polgármester azt gondolván, az előttünk érkező magyarországi csoportról, hogy mi vagyunk, s kitárta előttük az épület kapuját. Így osztoztunk. Az éjjelünk sem telt gondtalanul. Matyi azzal riadóztatott bennünket, hogy valaki elvitte a ludai eledelét, akit gyorsaságunknak köszönhetően lefüleltünk.
Másnap a feje tetejére állt a nap. Gyönyörű napsütésben folyt a tábortűz, míg sötétedés utánra jutott a reggeli torna. Az uzsonnát a közeli Szarvas-hegyen fogyasztottuk. A magas kilátótorony teherbírását sokan kipróbálták. A kedvező időjárásnak köszönhetően a Magas-Tátráig is elláttunk. Focival és játékkal telt az idő, amit csak egy pillanatra zavart meg egy arra legelő tehéncsorda, és egy felénk közeledő „szimpatikus” kecskebak. Hazatérve lúdkeltésbe kezdtünk, persze a kezeinket és a szükséges kellékeket felhasználva. Míg a fiúk tanyaszemlére katonás rendet raktak, addig az élelmes lányok a fordított naphoz „illően” fogadták a szemlézőket. Természetesen Ludas Matyi háromszor adta vissza Döbröginek a huszonötöt, amit végül métával ünnepeltünk. Azért is, mert formában maradtunk, és a métakupát jövőre nem adjuk ki a kezünkből!
Végül egy kis magyarázat: A csak Szepsiben használt szó – csirizállás – onnan ered, hogy a csizmadiák a bőr festéséhez szükséges folyadékot üstökben főzték. Az üst alatti tűzben sütötték a szalonnát is fanyárson. Tehát a csirizesek lakomáztak. Azaz csirizáltak. (a Szepsi cs.csapat)
 

Itt készült a cserkészcsapat 12-es számát formáló, kilátóból fotózott "12"-es fotó.

(Megjelent: Cserkész, 1999. december)