A vonatozás kicsit álmos hangulatban indult (a korai ébredésnek köszönhetően), de egy-két fénykép készítés meghozta a jókedvet. Kassán egy óránk volt a következő vonatig, így kihasználtuk az időt egy kis napkrémezésre, ill. figyelési stratégia kidolgozásra. A szlovákújhelyi állomáson már várt a két szervező (Eszter, Laci), de rejtélyes okok (én) miatt Borsiban szálltunk le. Onnan Laci testvérünk ügyesen befuvarozott az eredeti célállomásra, majd gyalogosan átsétáltunk a határon Sátoraljaújhelyre.
A túra egy "kis" hegy megmászásával kezdődött, ami közben megtekinthettük a Magyar Kálváriát (a trinoni határ miatt Magyarországtól elszakadt városok emlékhelyét). A hegytetőn a 100. országzászló tövében vettünk pihenőt. Az innen vezető utunk volt csak igazán izgalmas - meredek erdőszakasz, fákon átmászás - de mindenki ügyesen vette az akadályt! A következő uticél előtt jópárszor felhangzott a (már frázissá vált) "hol van már a libegő". A libegő igazi bátorságpróba volt, de mindenki úgy vette, mintha a legtermészetesebb dolog lenne - ismét elismerés minden résztvevőnek!
A hegytetőn felmásztunk a kilátóra és ott fogyasztottuk el az otthonról csomagolt eledelt (köszönet a szülőknek). Lefelé a libegőt teljes hosszában kihasználtuk, élvezve a magasság és a táj nyújtotta szépséget. Ezután mindenki betankolt a büfében és begyalogoltunk egy hűsítő fagylaltra a faluba. Majd vonatra pattantunk, hogy fáradtan - és kicsit naptól égetten, de hálát adva, hogy ennyi mindent megélhettünk - épségben hazaérjünk (egy sapka elhagyását és egy horzsolást leszámítva).