Csapattáborunkat a komáromi 2.sz. Jókai Mór, az érsekújvári 7.sz. Czuczor Gergely, a nagymegyeri 23.sz. Arany János cserkészcsapatokkal tartottuk a Fehér-Kárpátokban. Hosszú utat tettünk meg odáig, fél napos vonatozás után a patakon keltünk át, hogy a tábor területére jussunk. Változékony időjárás és nagyszerű hangulat jellemezte a tíz napot. A lány őrseink helytálltak a tábori konyhán, az őrségben és a portyán is. Az indiántáborban a Könnyűlábúak és a Lombközt Surranók nevet viselték a 13 indiántörzs (őrs) között. Működött a tábori zuhany, sok népi játék segítette az ismerkedést. Álltuk a sarat az esőben, bár a viharok meg sem közelítettek bennünket a hegyekben, és a szemerkélő esőt sokan figyelembe sem vették, folyt tovább a méta vagy a közös játék.
Az utolsó tábortűznél hatan tettek cserkészfogadalmat: Bužicky Ágnes, Bužicky Evelin, Gergely Abigél, Nizník Natália, Tóth Nikolett, Schuller Barbara.
A tábor kerettörténete az indiánok világa volt. A tíz szellem (cserkésztörvény) jegyében éltük napjainkat, és a Trencsingtoni polgármester napokon át ígért "fűt-fát", hogy rezervátumba vonuljunk, mi nem adtuk magukat, és elűztük a költöztetőket.
Új barátságok születtek, és nehéz szívvel vettünk egymástól búcsút.

További képek:
https://szepsicserkesz.sk/fotogaleria/indiantabor-felsoszernyen-akos-fotoi

https://szepsicserkesz.sk/fotogaleria/indiantabor-felsoszernyen-katica-fotoi

https://szepsicserkesz.sk/fotogaleria/indiantabor-felsoszernyen-bodzi-fotoi