Nyári magyar vándor táborunk folytatódott, mégpedig Budapestre utaztunk, hogy élőben lássuk az építészet remekműveit, Szent István koronáját, a hét vezért a Hősök terén, utazzunk a Földalattin, megnézzük, hogyan úszik el a dinnyehéj József Attila előtt, emlékezzünk Salkaházi Sárára a Dunaparton, átsétáljunk a legrövidebb Duna hídon, elkiáltsuk Rákóczi (szobra) előtt a Bercsényi csapatcsatakiáltást, lássa mindegyikünk Andrássy Gyulát, az első miniszterelnököt (lovasszobrán), megkeresse saját települését az Összetartozás Emlékhelyén vagy a Budai várban Mátyás király fekete hollóját. A Hiúz őrs felfedezte a tábori őrsének névadóját, Brunswick Teréz szobrát is. Sok kilométer a lábunkban, mozgólépcsőzés, villamosra és metróra le-felszállás, majd egy záró szentmise a Szent István Bazilikában. (Nemcsak) Ez volt az idei, jubileumi cserkészünk őszi tanyázása.

Köszönet a Szent Gellért Katolikus Gimnáziumnak - Tegzes Kinga Igazgató helyettes asszonynak - a szállásunkért és a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontnak, hogy újra igénybe vehettük a buszt.