A Mikulás minden éven látogatást tesz csapatunk kiscserkészeinél. Idén sem történt ez másként. A Galériában, december 4-én az izgalomtól csillogó gyermekarcok fogadták a Mikulást. Az ott történt élményeket ezúttal Nyíri Veronika, cserkészanyuka vetette "papírra", fia, Benedek beszámolója alapján:

A Mikulásnapi rendezvényetek ismét nagyon jóra sikeredett. Benedek fiam élményekkel teli hangulatban tért haza. A szombati nap izgalommal telt. Minden alkalom, amit a cserkészekkel tölthet nagy lelkesedés övez. Már reggeltől lázban égett, mi lesz a Mikulásdélutánon.

Mikor megérkeztünk, úgy tűnt a többiek is kíváncsian várják a Mikulás érkezését. Zsuzsa néni kérdezte is tőlünk, láttuk-e útközben. De talán nem róható  fel nekünk, hogy a nagy sietésben, vagyis...hát...izgalomban, megfeledkeztünk szétnézni. A következő sorok az Ő szavait idézik:

"Jajaj, még jó is, hogy nem találkoztunk a Mikulással, mert nem tudom mit is csináltam volna.... De nem is kellett sokáig várni, mert megjött két manó akik mondták, hogy van még egy harmadik manó is aki nem akart bejönni. Ha elmondjuk közösen a titkos jelszót – jó hangosan – akkor bejön. Be is jött és hozta a hírt, hogy beteg a Mikulás. Rögtön sejtettem, hogy ki kell valamit találnunk, hogy meggyógyítsuk. Így is volt, a harmadik manó tudta egy varázslatos gyógytea receptjét. De Ő csak akkor adja ide, ha elég gyorsak vagyunk a próbáztatáson. És képzeld anya, a legjobb barátaimmal voltam egy csapatban és mi érdemeltük a receptnek a legtöbb hozzávalóját, mert olyan gyorsak voltunk. Alaposan meg kellett dolgoznunk érte, mivel a többiek is nagyon ügyesek voltak. Mire közösen összekevertük a receptet, már meg is jött a Mikulás. Tényleg nagyon betegnek nézett ki, még köhögött is! Dani gyorsan oda is adta az elixírt. Ettől rögtön meg is gyógyult. Hálából megajándékozott minket sok jó finomsággal. Örülök, hogy sikerült meggyógyítanunk a Mikulást és folytathatta az útját!"

Úgy gondolom, hogy ezek az élmények és örömök ott maradnak a szívében - és nem csak az övében.....

Megnyugtató érzés, hogy gyermekeink egy olyan összetartó magyar közösségbe kerültek, ahol nagyon sok jót tanulhatnak játékosan, szórakozva, szinte észrevétlenül felelősségérzetet és segítőkészséget.