Ábel útra kerekedett, beutazta Székelyföldet,
általvető a nyakába, buszjegyet vált a világba.
Sátorponyva nem kell neki, a mundérját hátra veszi,
minden este máshol száll meg, de szép is a vándor élet.
Legelők és fenyves erdők, varrottas, szőttes terítők,
torockói napfölkelte, s tordai sóbányaszemle.