A Pilvaxba hívta Petőfi a szepsicserkészeket megvitatni az aktuális eseményeket. Közben jött a hír, hogy Párizsban kitört a forradalom. Petőfi nyomdát keresett, de annak helyét csak néhányan tudták a városban, így őrsönként indult a csapat a kijelölt helyekre. Rejtélyes térképrészlettel visszatérve összeállt a kép és a nyomdát lefoglaltuk, a Nemzeti dalt kinyomtattattuk. A Nemzeti Múzeumnál elénekeltük a nemzeti dalt, majd újra őrsönként következtek a feladatok: ágyúöntés, célbalövés, rejtőzködés gyakorlása és Táncsics kiszabadítása. Végül a Bánk bán előadása után következett a fogadás, a sütögetés - csirizálás. Kossuth nótával, Petőfi csatakiáltással és a Szellő zúg távollal zárult a márciusi portya.

Részletes beszámoló: Megpróbáltuk a mai nap feleveníteni a hagyományos márciusi portyák hangulatát a "pataksornál", amit még Vitéz László legelső csapatparancsnokunk honosított meg csapatunkban.

Persze az idei is kicsit más volt, mint szokott. Pilvax a cserkészházban, a Drága Landerer, Nemzeti Múzeum a Rókus kápolnából, Táncsics kiszabadítása a Budai Kőfejtőből és végül a Bánk Bán díszelőadása a Nemzeti Színházban, utána fogadás (csirizálás).

Köszönet jár mindenkinek, akik cinkosaink voltak a mai nap folymán. Név szerint: Denisa Szanyi, Hiblár Marika, Kováč Viktória, Szanyi Ernő, Üveges István, Drága Kati.

Pacsi a szervezésben résztvevőknek, az állomásoknak: Szpisák Zsuzsa, Zita Dittel Szalontay, Hiblár Gyuri, Szanyi Imi, Greczmajer Psti, Matej Oravecz -nek, külön Balta Pisti-nek, aki ugyan csak a háttérben mozgott, de mindig ott volt, amikor kellett.

Kinga kösz a zenei aláfestést, Chiarának az "áriát".  Minden kis- és nagycserkész bátor volt ma, és a szülőnek, nagyszülőnek is köszönet, akik hozzánk szegődtek és mertek kicsik lenni, amitől igazság szerint nagyok lettek. S ahogy mindig, az Isten is ott volt velünk, talán még Ő is füst szagú lett a csirizálástól.