Téli éli tanyázásra mentünk Ájfalucskára 2005.február 4-én, hogy megmásszunk a magas, havas lejtőket, kiszánkózzuk és hógolyózzuk végre a bennünk felhalmozódott energiát, és a farsang farkán ill. a (szepsi) csapat megalakulásának 13. évfordulója alkalmából nagy ünnepséget csapjunk. A tanyázást indulás előtt hálaadó szentmise nyitotta meg.

Igazán nem lehetett panaszunk a hó mennyiségére, mert abból volt bőven (a nyakunkban, hajunkban is, és sorolhatnám :-). Szóval a szánkózásra és hógolyózásra senkit sem kellett biztatni. Ezt bizony a másfél éves kiscserkész unokától a nagyapáig bizonyították csapatunk tagjai.

Zavarni senkit sem zavart a feltámadó szél, a havas vetélkedésben megálltuk a helyünket még „kicsi a rakás”-ként is egy darab szánkón, látható ez a képen is.

E nagy zimankót a meleget adó cserépkályha mellett gyorsan elfelejtettük, és forgott az agyunk a csapattörténetét felelevenítő vetélkedőn.

Nem kellett senkinek sem bizonygatni, hogy „Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál…”, ami egyben a farsangolási jelszavunk lett, hiszen a bált közös erővel, lázasan készítettük elő, és a fakanalakból is vidám bábuk lettek. Ja, és a keringő? Az később jött.

Hatalmas lelkesedéssel folyt a terem díszítése és a szendvicsek telepakolása minden jóval, a torta finom illata már messzire vitte az ünneplés közeledtét , a „lemezlovas” elfoglalta a helyét, és tény, hogy ezalatt még volt olyan, akinek maradt száraz ruhája, vagy ha az nem is, hát még mindig mérhetetlenül vonzotta őt a hó :)

Ám estére minden őrs belebújt a közös téma köré készített jelmezébe, hogy felvonulhasson Süsü és társasága, Piroska és rokonai, a kecskebak és családja, egyiptomi szépségek és a kórházi betegek csoportja. Olaszos hangulatban, olasz játékkal indult a karneválunk.

Régóta várt igény vált valóra, hogy jelmezbált tartsunk, mivel minden évben más módon ünnepeljük a csapat születésnapját, és ilyenfajta mulatságot rég szerveztünk. Néhány generáció számára a klasszikus tánclépések tanulása volt újdonság és talán kihívás, de elmondhatom, hogy a polka ment a legjobban, majd azt követően a lufis tánc és a kimaradhatatlan skóttánc.

Ott gratulált csapatparancsnokunk Szanyi Tominak, aki az SZMCS megalakulásának 15.évfordulója alkalmából az SZCST dicsérő oklevelét kapja sokéves őrsvezetői munkájáért.

Mindezek leírása után látom, hogy elfogyott minden kellő betű, így a beszámoló végére pontot teszek.