Az első nagytábort izgalommal vártuk, ahol több száz cserkész táborozott egy helyen. Egy olyan helyen, ahol majdnem mindig esett az eső és a dagonya leírhatatlan volt. Ezt csak az tudja, aki átélte! A ipolysági 27.sz. Szent Imre és a bábindali 45.sz. Szent Ágoston cserkészcsapattal alkottuk a zöld színnel jelölt 5.sz. altábort, Szilágyi Erzsébet udvartartását.

Jártunk a gömörhorkai strandon, ahová a falu mende-mondája szerint a sarat jártunk altáboronként lemosni. Olvastuk a tábori újságot, a DÜZZS-t, a Dagonyaűző zsebsátort, amelynek szerkesztésében is részt vettek őrsvezetőink. Takarítottuk a közeli patakot, ami rohampályává módosult, mert futottunk a lapulevek alá bújva az eleredő eső elől. Talán itt indult a méta-történetünk, ugyanis a métabajnokságon az altábor a II.helyezett lett.