ÜdvözleteMET küldöm a kétezredik esztendő Millenniumi Emléktáborából Esztergomból. A tábor a Géza alapította fejedelmi, majd királyi székhelyen, István király születésének és koronázásának színhelyén, az István alapította magyar egyházszervezet központjában volt megtarva. A megemlékezést összegzi a MET jelvénye is. A tábor jelmondata: Jó munkát, jó ezredév!

Az SZMCS képviseletében (huszad magammal) a kárpátaljai, erdélyi és lengyel cserkészekkel alkottunk közös altábort, Székelyföldet. Jelezte ezt székelykapunk is, amelynek csodájára jártak. Egyes vélemények szerint a székelyek annak idején már korábban megérkeztek hont foglalni, mint a magyarok. Így történt ez most is, a többi 9 altábort megelőzve három nappal korábban vertünk tábort. Ugyanis a többiek kerékpáros, gyalogos vagy vízitúrával érkeztek a tett színhelyére, azaz az állótáborba, ami négy napig tartott. Addig repiztünk. Félreértés ne essék, többen hitték rólunk névkártyáinkat látva, hogy repülőscserkészek vagyunk. Pedig nem. Mi a tábort képviseltük a törzzsel együtt. A megérkezésünk utáni 24. percben már egyenruhás menetgyakorlat várt ránk, hogy másnap az esztergomi városi ünnepségeken méltón vehessünk részt. Itt került átadásra a pápa által megáldott szent korona másolata és a millenniumi zászló, amelyet az ország elnökétől mi, cserkészek vehettünk át a város nevében.
A székelyek határőr népként a magyarságot mindig a legveszélyeztetettebb területeken védelmezték. Így kerülhettünk talán a – recepció – közvetlen közelébe, s vártuk a beérkező túrák résztvevőit, kémlelve az ismerős arcokat. Örültünk nekik amúgy is, mert így már nem jutott minden étkezésnél fejenként 2-3 joghurt (míg az előtáboros gályásoknak 13 darab!). Bár ez feldobta a hangulatot, a gyomrunkat már kevésbé, és jóllakottnak sem sokszor mondhattuk magunkat. A sok István király korabeli elnevezés és keretmese között (amiért elismerés illeti a törzs keretmeséit), egyedül a – logisztika – szó csengett idegenül. Ezt viszont javában emlegettük, ha valamit el kellett (volna) intézni. Közkedveltté a – Buppa! – szó vált, a törzs jóvoltából kedvenc játékunk címadó szava.
A 10 vármegyét egységessé a kék színű, MET-emblémás tábori nyakkendő tette, megkülönböztetésül pedig az eltérő színű póló szolgált (amit lassan már csak alváskor nem viseltünk).
A jegyrendszerben folyt programok bár csak két napig tartottak, mindenki talált megelégedésére valót. Székelyföldön pedig nem folyt értük véres tülekedés, hallva ezt más vármegyéktől. Legattraktívabb az evezés, sétarepülés, nyomozó játék, főzőverseny (így aznap kétszer is főtt étel jutott a szerencsés gyomrába!), rendészeti kiképzés, kömény lögény próba, számos régősfoglalkozás volt. Egy este nagyot roptunk a táncházban (és nyeltük a port). Néhányunknak megadatott az a lehetőség is, hogy ott lehessünk a – Veled, Uram – c. rockopera ősbemutatóján. Ugyancsak nagy élményt nyújtottak a tömeges harci játékok. Dicséret illeti az esztergomi cserkészkiállítás szervezőit is.
Az alakuló tér egy csodálatos völgyben helyezkedett el. Ott koronázták királlyá Istvánt, s már maga a hely megadta hangulatát az eseménynek. Együtt szólt 2000 ajakról a közös fohász és dal, hogy 2000 után is „ránk vár a világ…”!

(Megjelent: Cserkész, 2000.október)