A 2010-es közép-európai cserkésztalálkozót Magyarország szervezte, amelyen jelentős képviselettel az SZMCS is résztvett, természetesen szepsi cserkészekkel. Ez volt a 10.találkozó, és minden alkalommal új névvel, jelszóval rendelkezik. Idén a Concordia jelentése az egyetértés (együtt és szív szavak összetétele).

Csapatunkból Juhász Veronika és Bartók Zoltán lehetett részese ennek a különleges tábornak, és a részletes beszámolójuk alább olvasható.

1.nap - Az egész úgy kezdődött, hogy hétfő reggel háromnegyed hétre kimentünk a tornanádaskai nemzetközi vasúti pályaudvarra, ahonnan „a vonat“ indult. Mivel Miskolcon az átszállásra 7 percünk volt és annyi idő alatt nem biztos, hogy sikerült volna megvenni a helyjegyet is, ezért megkértük a pénztárost, hogy állítson ki nekünk. Pista bácsi azt mondta, hogy ő már ahhoz öreg, ezért hívott Szendrőre, hogy ott készítsenek. Ahogy a vonatunk megállt Szendrőn kiugrottam a vonatból, ahol már várt a frissen (2007-ben) nyomtatott és kézzel kitöltött papiros. Persze amikor Miskolcra értünk kiderült, hogy a vonatunk 20 percet késik. Ezt leszámítva minden bonyodalom nélkül megérkeztünk a budapesti Keleti-pályaudvarra, ahol már várt minket Csányi Norbi, a kontingensvezetőnk két ipolysági cserkésszel. Tíz perc gyaloglás után megérkeztünk Norbi lakására, ahol már várt minket a kontingensünk egy pár hiányzóval. Ott megkaptuk kontingensi pólónkat, amiről bátran állíthatta mindenki, hogy a lengyeleké után a legszebb és a legkeresettebb volt annak ellenére, hogy eleinte senkinek sem tetszett. Utána megkaptuk az ingeinket. Innen visszagyalogoltunk a pályaudvarra, ahol pár percnyi várakozás és keresés után megjött a bérelt buszunk, amivel elmentünk a táborba. Aznap már semmi programunk nem volt, csak felállítottuk a sátrakat, vacsoráztunk és elmentünk a nyitó ceremóniára, ami nagyon jó volt. Már első nap máris megismerkedtünk sok mindenkivel és megbizonyosodtunk róla, hogy egy jó tábornak nézünk elébe.

2.nap - Reggel a ConCo songra, a tábori indulóra keltettek minket és mivel a mi altáborunk, a Tatracor volt a legközelebb a színpadhoz, nekünk volt a legidegesítőbb, de a tábor végére megkedveltük. Ezen a napon már elkezdődtek a programok. Minden nap két program volt. A délelőtti programunk a Regős program volt, ahol néptáncot tanítottak és kézműveskedni lehetett. Ez tartott fél egyig és utána egytől rögtön ebéd. Minden nap egyszer kaptunk meleg kaját és kétszer szárazat (zsemlét lekvárral, parizerrel vagy sertésmájkrémmel) . Vagy a vacsora vagy az ebéd volt meleg attól függött hogy napközben a táborban vagyunk-e vagy sem. Délutáni programunk a Heroes volt, amikor ki lehetett próbálni az airsoftot és emellett ősmagyar harci eszközöket. Utána következett a vacsora. Vacsora után pedig az esti programok, amit mindenki saját magának választott. Lehetett menni palacsintaházba, teaházba, koncertre vagy a pubba tizenegy óráig, a takarodóig.

3.nap - A reggel mint mindig, most is ugyanúgy kezdődött. Ezúttal a délelőtti programunk a High Tech volt, amikor ilyen biztonsági berendezéseket, furcsa anyagokat, napelemet mutattak be. Délutáni programunk a V4 (Visegrádi négyek) program volt, ahol a négy nemzet (cseh, lengyel, szlovák, magyar), vagyis a Közép-európai Cserkésztalálkozók szervezői bemutatták az országukat és kedvenc ételüket. Minden országnál kézműveskedni is lehetett. A gasztro sátorban a lengyeleknél a pirohit, a cseheknél a plackit, a magyaroknál a túró rudit, a szlovákoknál pedig bryndzové haluškyt. Utána vacsora és az este is ugyanaz mint minden nap. Volt még a táborban cserkészbolt, mindenesbolt rekeszmászás és masszázs is. A táborban ugye a legtöbben a V4-ek: magyarok, körülbelül 350-400an, utánuk a lengyelek olyan 230an, csehek 180an és a szlovákok mint negyedik V4es 7en voltak. Ezeken kívül még osztrákok, svájciak, spanyolok, franciák, tajvaniak, ukránok, románok, szerbek,hollandok,szlovének és horvátok. És mi.(:

4.nap...…volt a sport nap. Reggel busszal elvittek minket a táborból a Duna mellé. Délelőtti programunk egy réten előre elkészített pályákon foci, röpi, valami frizbis játék és méta volt, amit kissé különös szabállyal játszottak a magyarországiak, amit néha ők sem értettek. Nem voltak rendes várak csak bóják és azok mellé kellett állni. Ha elütötted a labdát és kézbe megfogta valaki, akkor kiestél, de nem teljesen, „csak egy kicsit”, ami azt jelentette, hogy egy körre, vagy kettőre vagy, ahogy érezted és, ha öt ember kiesett, cserélt a csapat, szóval kicsit fura volt. Délután volt a vizes program, ahol sok vizicserkész ott volt az SZMCS-ből is, köztük Taky. Miután mindeki felvette a mentőmellényét választottunk magunknak egy vezetőt, mi természetesen Takyt. Szóval Veronika, Taky, Komáromból Derick meg én elindultunk a kajakkal. Valahol a Megyeri-híd előtt voltunk. Elég furcsa helyeken mentünk bent az erdőben, de nagyon élveztük. Utána kb. 40 perccel kikötöttünk jóval feljebb és a másik oldalon, ahol mindenki gyülekezett. Ott játszottunk, meg vízbe dőltünk, szóval nagyon jó volt. Este, olyan hatra visszaértünk a táborba.

5.nap- Az ötödik napunk is a táboron kívül zajlott. A program szociális munka volt. Bár kissé nehézkesen indult a nap, mert olyan eső volt, hogy ami alatt kiértünk a táborkapuhoz mindenkinek elázott mindene, úgyhogy visszaküldtek minket, hogy program lefújva. Egy óra múlva, amikor már nem zuhogott az eső, akkor csoportokban elmentünk busszal, mindenki más helyre. A mi csoportunk, ahol csehek, egy román és mi egy páran szmcs-sek voltunk egy öregotthonba mentünk, ahol apácák voltak. Én kerítést festettem, mások gazt irtottak, gereblyéztek vagy fát aprítottak. Végülis szerencsések voltunk, mert nekünk meleg ebédet is adtak, míg mások szemetet szedni voltak a semmi közepén vagy játszóteret újítani, ahol a zsemléért folyat a harc. Volt lehetőségünk elmenni üzletbe, ahol vettünk nutellát, ami igazi kincs volt a táborban.

6.nap - A hatodik nap sem kezdődhetett mással mint az ismert papírformával: ConCoSong, reggeli, program. Igaz program megkezdése, vagyis a túra korántsem volt egyszerü, mivel az előző napi vihar miatt mindenkinek át volt ázva a bakancsa, ezért a túrákra aszerint ossztottak szét minket, kinek van még száraz cipőja.(: Végül mi a Budakeszi vadasparka mentünk (a mi csoportunkban olyan 5-6 SZMCS-s volt) és mi jártunk a legjobban egy óra gyaloglás után oda értünk, ott üldögéltünk 2 órát majd vissza. Mi egyre vissza is értünk míg mások csak négy-fél ötre.És este pedig ugyanugy a megszokott papírforma.

7.nap - Mint minden áldott nap, ezen a szép reggelen is, ConCo songra ébredhettünk . A szokásos reggeli elfoglaltságok után mindenki egyenruhát öltött, majd mindenki vallásának megfelelően vett részt vasárnapi szentmisén vagy istentiszteleten. Miután mindenki szertartása befejeződött, átvettük a napfényszinű (amugy rikítós narancs(:) kontingens pólóinkat, majd mindenki készült a műsorára. Tudni kell, hogy az SZMCS küldötteiként, mi nem léptünk volna fel. CSAKHOGY egy történelmi pillanat részesei lehettünk, mikoris a történelem során először léptek eggyütt színpadra szlovákiai magyar és szlovák cserkészek. A délutáni műsorra ismét egyenruhába bújtunk. Ezen a délutánon teret kaptak a taiwani, francia, szlovén, holland, ukrán, erdélyi, cseh, lengyel és még sok nemzetiségű cserkésztesvéreink, köztük persze mi is.(: A műsorok után, ismét átvettük a kontingens pólókat.(ez már csak egy ilyen öltözködős nap volt). Este a szokásos program követezett, vagyis retro est, palacsinta, koncert és a spontán rendezett játszóház, amin az vett részt akinek kedve tartotta. Itt volt lehetőségünk elsajátitani rengeteg olyan játékot, amilyet még életünkben soha nem játszodtunk, ezután viszont előszeretettel fogjuk.(: A szokásos 11 órai takarodó után a tábor ismét elcsendesült..

8.nap - A nyolcadik nap sem kezdődhetett másként, mint a ConCo songgal. Majd mindenki sátrat bontott, irány a HO-HO. Mai napig nem tudom minek a rövidítése a Ho-ho, vagy mit jelent, egyszerűen csak mindenki így hívta.(: Miközben a sátrakat bontottuk, illetve száradtak, néhányszor ellógtunk elbúcsúzni azoktól, akiket a tábor ideje alatt megismerhettünk, hiszen nem tudhattuk biztosra, hogy összefutunk-e a záróceremónián. Biztos ami biztos alapon könnyes búcsút vettünk egymástól, majd elindultunk miskolci cserkésztesvéreinkkel, illetve a határon túli magyar cserkészekkel ( Vajdaság, Erdély, Felvidék) Miskolc felé. Az út rendkívül hosszú volt a buszos bácsinak köszönhetően, aki kisebb megszakításokkal „szórakoztatott“ minket. Út közben, mindenki nagy örömére megálltunk egyet McDonald´s-ozni, mivel mindenki ki volt éhezve a zsemlék után(: Miskolcra érve a jezsuita gimnázium sportcsarnokában pakoltunk le, majd ebédeltünk. Kaja után indultunk el egy kisebb városnéző sétára. Este, a séta után lezuhanyozhattunk, és tisztán, frissen, üdén, de annál több élménnyel térhettünk nyugovóra.

9.nap - Nehogy már drasztikuss sokként érjen minket, hogy 8 napi ConCo songra kelés után hirtelen a madarak csiripelésére keljünk fel, hát egyes megnemnevezett személyeknek hála a szokásos dallamra kelhettünk ma is. A napi program buszos kirándulás volt, de persze csak a jól megérdemelt reggeli után. Elmentünk megnézni a sárospataki várat, Kossuth szülő házát és még sok más érdekességet.(: Valamint elmentünk a szerencsi csokigyár kisboltjába, ahol mindenki pótolhatta csokihiányát.(: Azt hiszem a megvett csoki mennyiségéből ítélve rendesen ki voltunk éhezve.Később megálltunk fagyizni, lehetett süteményt is venni, de hát ha ott a zsebemben a csokiba mártott mandula, hát kénytelen vagyok a mandulákkal foglalkozni(: Késő délután értünk vissza, pont vacsoraidőre. Megvacsoráztunk, majd mikor már mozdulni sem bírtunk, átmentünk a sportcsarnkoba. Akiben még volt energia, az lement a tornaterembe egy kicsit lemozogni a vacsorát, a puhányabbja pedig inkább vízszintesbe helyezkedett. Este akinek volt kedve, még elmehetett egy kis esti kiruccanásra egy kis kávézóba a városkőzpontba. Sokmindenkinek volt kedve..(:

10.nap - Reggel, miután megmosakudtunk, meg összepakoltunk, elmentünk reggelizni, majd a Miskolci Galéria felé vettük az irányt. A Galéria után még volt fél óránk a busz érkezéséig, így hát elmentünk a legközelebbi játszótérre, hogy egy kicsit nosztalgiázzunk(: Később a buszon ülve mindenki álomba szenderült, mivel mindenkin kiütött a fáradtság. Délután két óra körül érkezhettünk meg Pestre, majd elmentünk a kijelölt suliba, lepakoltunk, majd szabad időt kaptunk fél négyig. Ilyenkor valakik elmentek élelmiszer üzletbe vizet vagy csokit venni, míg mások metrósat játszodtak.(: Azért kellett fél négyre visszaérnünk, mert négykor mindenki elindult a Vörösmarty térre, ahol a találkozóhelyünk volt. Ott találkozott ismét az egész tábor. Játszodtunk, fényképezkedtünk egy nagyot, majd menetelve, énekelve és izgatottságtól kipirult arccal, valamivel több mint 1000 cserkész vonult a Szent István bazilika előtti tér felé, ahol már fel volt állítva a nagyszínpad. De az a menetelés..fú amikor mindenki az utcán csak bámul, meg kameráznak, meg fényképeznek, közben pedig arra gondolsz, hogy ez a pillanat mindent megér, hát akkor tudatosul, hogy imádsz cserkésznek lenni.(: A záróceremónia pedig..hát az is egy élmény. Mindenki együtt énekelte a dalt, amire 10 napon át ébredt, mindenki együtt örült, és ugrált amikor mégegyszer és így együtt utoljára meghallgattuk a CONCO SONGOT.(:

11.nap - Az utolsó utáni nap csak arról szólt, hogy hazakeveredjünk. A pályaudvaron elbúcsúztunk a kontingensünk tagjaitól, akik ugye más irányba tartottak. Pár lelkes cserkésztesónk egyenesen egy másik táborba, mi haza indultunk el. Miskolcon megvártuk a Tornanádaska international vasúti pályaudvarra tartó vonatunkat, felvettük a cserélt nyakkendőt a cserélt pólónkkal, és már csak arra eszméltem, hogy már otthon vagyok, és mesélem a táborban átélt feledhetetlen emlékeimet.(: