Ábel útra kerekedett, beutazta Székelyföldet,
általvető a nyakába, buszjegyet vált a világba.
Sátorponyva nem kell neki, a mundérját hátra veszi,
minden este máshol száll meg, de szép is a vándor élet.
Legelők és fenyves erdők, varrottas, szőttes terítők,
torockói napfölkelte, s tordai sóbányaszemle.

Gelence nem Velence, hirdette a REGE tábor meghívója (Romániai Magyar Cserkészszövetség Emléktábora Gelencén). Ez pedig cseppet sem zavart minket, sőt! Csodás helyre érkeztünk 2005. július 16-án nyolc napra, a Keleti-Kárpátok hegyei közé, Háromszék egyik legelrejtettebb részére.Már az indulás előtt izgalommal töltött el, hogy olyan helyek várnak ránk, ahol Gábor Áron ágyút öntött; Dózsa György, Kőrösi Csoma Sándor, vagy Mikes Kelemen látta meg a napvilágot.