Megint eltelt egy év. Még ma is emlékszem a tavalyi adventi koszorúkra, amelyeket a cserkész gyermekeim készítettek a csapattal együtt. Tavaly tényleg elállt a lélegzetem, mert nagyon szépek voltak, és nagy örömet szereztek nekem és a nagymamájuknak.

2011. szeptember 29- én az iskola pályáját rendhagyó módon a cserkészek töltötték be, azaz mi. Azzal a céllal érkeztünk, hogy egy röpke bepillantást adjunk az alapiskola fiatal nebulóinak egy parányi "kulcslyuk"nak mondható résen át a cserkészek sokszínű és sokrétű világába.

November ezen csodálatos hétvégéjén bizonyíthattuk be egymásnak, ám elsősorban önmagunknak, hogy mi bezony túl tudunk, túl fogunk élni!

Augusztus elejétől jó hangulatban és harci kedvvel zajlanak a méta gyakorlások. A kápolna alatti rét két naponta megtelik lelkes csapattagokkal, akiket csodálkozva (és szerintem irigykedve) les az éppen ott kocogó lakótelepi városlakó vagy a kutyáját sétáltató ifjú, de akár néni is :-)

19:00-kor elkezdtünk gyülekezni Zsoltiéknál és miután mindenki megérkezett, pár perces „technikai” szünet után kezdődhetett a dzsemboris élmény beszámoló, amiben Juhász Veronika közreműködésével betekinthettünk a 2011-es Svédországban megrendezett cserkészvilágtalalkozó kulisszái mögé is.

Ezután kezdetét vette a közös „csirizálás”, miközben a csapatunk legjobb képeit nézhettük 3D-ben a rögtönzött vetítővásznunkon. Miután már mindenki elkészítette a vacsoráját kezdetét vette az est oficiális része. :)

Azon a napon korán találkoztunk. Még versenyzők nem voltak, mi megkezdtük az építkezést. Felfújható rajt/cél kapu, kordonok, miegymás. Asztalokat hordtunk a versenyzők regisztrációjához.
Lassan kezdtek szállingózni a versenyzők, a rajtig majd kétszázan gyűltek össze. Új sportág debütált az idén, a görkörcsolya. Nagy volt az érdeklődés iránta.

Csapatunk nemcsak a szervezésben vett részt, de a versenyzők között is volt tagunk szép számmal. Örülünk, hogy így is képviselték csapatunkat.

Nagyszombat délelőttjén a szentsírőrzésben vettünk részt.

Húsvéthétfőn elindult vízzel felszerelkezve tizenhárom ifjú, hogy a csapat leány tagjait felfrissítse.
Lassan mentünk, nem siettünk. Ahol vendégeskedtünk, szívesen láttak minket, lehetett lakótelepi lakás vagy udvaros ház. A lányok ugyan sikoltoztak, de igazán kedvükre volt a látogatásunk. 
Aki a képek láttán kedvet kap ehhez a mulatsághoz, jövőre csatlakozhat.

Március 20-án az 1848/49-es Magyar Forradalom és Szabadságharcra emlékezőkhöz csatlakoztunk. Az ünnepi beszéd után többen megkoszorúzták az e nemzeti ünnep emlékére emelt kopjafát. Csapatunk cserkészeit Szalontay Ábel, Szabó Miklós és Gajdos Katalin képviselte.