Amerika felfedezésének 521-dik évfordulóján, október 12-én eme szép napon, verőfényes napsütésben, a csapat tagjai összefogtak, és rendbe tették a cserkészházat kívül-belül, és a hozzá tartozó kertet. Míg a lányok bent serénykedtek a takarítással, ablakmosással, padlótisztítással, portörléssel, addig a fiúk kintről meszelték a házat, a kertbe tűzhelyet készítettek, felásózták a kertet, kihordták a nem oda való kerti hulladékot, tűzifát vágtak télire.

Június 7-9. között az SZMCS Egészségügyi (EÜ) csapat tagjai képzést tartottak Kassán a keleti csapatok vezetőinek, rovereinek. Csapatunkból kipróbálta magát és gazdagította tudását Ági, Zoli és Beus. Fergetegesen jó volt, izgalmas élményekben volt részük, melyért köszönet az EÜ csapat tagjainak. 

Csapatunk roverekből álló kisebb csoportja ellátogatott a szerencsi cserkésznapra, amely hivatalos nevén "V. Tokaj-hegyaljai Cserkész Hadijátékok és Zöld Cserkésznap"-ként ismert. A kellemes, kalandos és élményekben gazdag hétvégéről írt beszámoló alább olvasható Beus tollából:

Május 18. szombat délutánján vetítették először a csapatunk filmklubjában a „Merida, a bátor” című mesefilmet kiscserkészeinknek. Első bemutatója volt „A boldogság nyomában” című filmnek is, amelyet a cserkészkorosztály tekintett meg. A „mozinkban” kényelmes fekvőhelyekről lehetett filmet nézni, közben pattogatott kukoricát csipegetni finom teával iszogatva. Erről a délutánról Kovács Tomi a következőképpen mesél:

2013. március 14-17. között Kolozsvárott került megrendezésre a Magyar Cserkészszövetség által szervezett külügyi képzés második hétvégéje, azaz a külügyi portya. Bár most kevesebben voltunk, mint a novemberben megrendezett budapesti első hétvégén, de a hangulat most is fergeteges volt.

Minden résztvevő kellemesen elfáradt a kényelmes és szünidei napok után. Kifutottuk magunkat. Gurult a labda, bordásfalra (azaz a játék szerint a levegőbe) mászott minden cserkész, hasalt, pókfocizott, alagútban kúszott. Egészségünkre!

Beszámoló alább olvasható:

Utánunk van a karácsony és a szilveszter. Sok volt a sütemény, az édesség és a szendvicsek, így jól jött a hétfői sportnap. Már csak azért is, mert így sulikezdés előtt egy csöppet megmozgathattuk magunkat, hogy jól induljon a tanulás és mindenre legyen energiánk.

November 9. és 11. Között Karaffa Adrival egy nagyon érdekes „külügyi képzésen“ vettünk részt Budapesten a Magyar Cserkészszövetség szervezésében. Pénteken „hatalmas bátorsággal“ nekivágtunk Budapestnek, hogy felkeressük a képzés helyszínét, de amikor megtaláltuk, bátorságunkat egy kis félelem váltotta fel – mit fogunk mi itt csinálni ennyi ismeretlen között? De ez belépésünk után máris szertefoszlott, amikor megláttuk másik két SZMCS-s cserkésztesvérünket: Pintér Mirit és Antal Tomit Ipolyságról.

Október közepén járunk, és immáron minden őrs megkezdte a munkát. Nem kivétel ez alól az újonnan toborzott lurkók őrse sem, akik először látogattak el közénk. A Galériában, rendhagyó módon nem csak egy őrs találkozott, hanem csapatunk összes kiscserkésze, és az őrsit rajfoglalkozás előzte meg. Játszottunk, és megismertük egymás nevét. Ami pedig a legfontosabb, hogy az őrsi végén, még mielőtt búcsút intettünk volna egymásnak, Ádám megtanította a kiscserkész raj csatakiáltását. Hogy is hangzott?

2011. szeptember 29- én az iskola pályáját rendhagyó módon a cserkészek töltötték be, azaz mi. Azzal a céllal érkeztünk, hogy egy röpke bepillantást adjunk az alapiskola fiatal nebulóinak egy parányi "kulcslyuk"nak mondható résen át a cserkészek sokszínű és sokrétű világába.

Augusztus elejétől jó hangulatban és harci kedvvel zajlanak a méta gyakorlások. A kápolna alatti rét két naponta megtelik lelkes csapattagokkal, akiket csodálkozva (és szerintem irigykedve) les az éppen ott kocogó lakótelepi városlakó vagy a kutyáját sétáltató ifjú, de akár néni is :-)