A négyévente megrendezésre kerülő cserkész világtalálkozó közel 40 000 résztvevője között Svédországban táborozik Juhász Veronika és Bartók Zoltán. Az ott eltöltött napokról eképpen fogalmaznak:

Egy mozgalmas, esőáztatta és kaotikus előtábor után, mikor végre 27.-én hajnali 5 órakor kinyitottuk a szemünket, már mindenki lélekben az utazásra volt hangolódva. Elkezdtük befóliázni a csomagjainkat, majd, mint döglött állatokat feldobáltuk az utánfutóra, ami a reptérre szállította őket.

A negyedik felkészítő hétvégére gyűlt össze a Gábor Dénes raj Budapesten (amibe többek között Zoli és én is tartozunk), a Sztrilich Pál cserkészparkban. Ez a pár nap, hasonlóan az előzőekhez kiválóan telt. Vidáman töltött élményekben gazdag napok után utaztunk haza. A következő májusi hétvégére hibátlan és szabályos cserkészegyenruhával a kis kacsónkban kelünk majd útra. Addig viszont, ha számításaim nem csalnak, még pontosan 52-szer hajthatjuk álomra fejünket. (:

Újra nyakunkba szedtük a világot, és elindultunk meghódítani „nyugatot“. Zolival, mint mindig, a Tornanádaskai giga állomásról indultunk pénteken délután. Késő délutánra értünk Pestre, ahol némi gyógyszertár és élelmiszerüzlet hajkurászás, metró, villamos és busz után megérkeztünk a cserkészházba, ahol már a csapat nagyja várt minket. Este volt puszi háború, amiben néhány emberről kiderült, nagyon sokra vihetnék birkózásban. (:

XXI.sz. jamboree-t, azaz világ cserkésztalálkozót Londonban rendezték meg az első cserkésztábor jubileumára, amelyet Bi-Pi kísérleti jelleggel tartott 1907-ben húsz fiúval. Mára világmozgalommá nőtte ki magát a cserkészet. Az SZMCS kontingens tagja Szanyi Imre volt, aki a logisztikai csoport munkájában vett részt, és így számolt be az élményeiről: